A változtatás kényszere
Mesterséges intelligencia, atipikus munka, platformgazdaság
A konferencia helye és ideje
2026. április 24. péntek 9:00–16:30 – BME E ép. 602. (1111 Budapest, Egry József u. 1)
Program
Délelőtti szekció · 9:30–12:00
Délutáni szekció · 13:30–16:30
Előadások
Laky Teréz és a magyar gazdaságszociológia hagyománya Prezentáció
Ez az előadás arra vállalkozik, hogy röviden vázolja a gazdaságszociológia hagyományának, s annak a szellemi közegnek néhány vonását, amibe Laky Teréz munkássága illeszkedik. Gazdaságszociológián értve itt a gazdasági szervezetekre, szereplőkre, intézményekre vonatkozó szociológiai ismereteket.
A szellemi közeg szükségképpen tágabb a szociológiánál, érintkezik az intézményi közgazdaságtan, a munkatudomány, s a gazdaságpolitika területeivel. A szűk diszciplináris határoknál fontosabbnak bizonyult a kutatói habitus, az a szemlélet és nyelvezet ami Laky Terézt és kortársait jellemezte. Ez a nyelvezet lehetőség szerint kerülte a normatív-ideologikus formulákat és leíró-elemző beszédmódon nyilvánult meg.
Az előadás Laky Teréz és a kortársak munkásságának elsősorban azokat az elemeit emeli ki, amelyek a gazdasági szervezettel és vezetéssel, a számítógéppel és a vállalkozókkal foglalkoznak.
A kutatói és oktatói feladatok mellett szó esik Laky Teréz szakmai közéleti szerepeiről, a Magyar Szociológiai Társaságban, a különféle alapítványoknál és kiadványoknál (Seed, MVA, MT) vállalt feladatairól, s ezek szakmai hatásáról.
Automatizáció és szervezeti hatalom: Laky Teréz munkásságának kortárs relevanciája Prezentáció
Az előadás célja Laky Teréz munkásságának újraolvasása és kortárs relevanciájának bemutatása a munkafolyamat és az automatizáció elméleteinek kontextusában. Laky 1970-es évekbeli írásait – A változás kényszere – Számítógépek a szervezetben (1972) és Az elektronikus adatfeldolgozás bevezetését követő kísérő társadalmi feszültségek a vállalat szervezetében (1970) – Harry Braverman Labor and Monopoly Capital (1974) című művével vetem össze.
A két szerző az 1970-es évek gépesítési hullámára reflektált, eltérő társadalmi-gazdasági kontextusban: Braverman a kapitalista munkaszervezet marxi ihletésű, történeti elemzését adja, míg Laky empirikus kutatásokra támaszkodva vizsgálja a számítógépek bevezetését a szocialista vállalatokban.
Az előadás amellett érvel, hogy Laky munkája fontos és ma különösen aktuális perspektívát kínál. Empirikus érzékenysége lehetővé teszi a technológiai bevezetés differenciált vizsgálatát, figyelembe véve a szervezeti belső és külső ösztönzőket. Ez a megközelítés különösen releváns a digitális átállás és az algoritmikus irányítás korában, ahol az információs rendszerek feletti kontroll a szervezeti hatalom kulcskérdésévé válik.
Az elméleti összevetést kvalitatív interjúkra épülő empirikus elemzéssel egészítem ki, amelyben kortárs szervezeti szereplők tapasztalatain keresztül vizsgálom: mennyiben írhatók le a jelenlegi technológiai átalakulások – különös tekintettel a mesterséges intelligencia alkalmazására – Braverman kontroll-elmélete, illetve Laky információs rendszerekre épülő megközelítése felől.
Betekintés a pakisztáni haknigazdaságba
(Berde Éva, Erum Bibi, Sehrish Irfan, Mágó Mánuel, Remsei Sándor)
A Globális Észak országaiban a platformok növelik a gazdaság töredezettségét. A Globális Dél számos országában viszont a platformokon végzett haknimunka biztosítja sokak számára a munkalehetőséget, ezáltal csökkenti a munkanélküliséget. Pakisztán 76 milliós potenciális munkaerejével a világ tíz legnagyobbja közé tartozik, a szabadúszók száma pedig a világon a negyedik legnagyobb.
Előadásunkban egy speciális csoport, az egyetemisták munkavégzési szokásait vizsgáljuk. Elektronikus kérdőívet terjesztettünk a Rawalpindi National University of Modern Languages (NUML) legalább másodéves hallgatói között. Összesen 375 használható kérdőívet kaptunk. Érdekes módon a magyarországi felmérésünkhöz képest relatíve kevesebben dolgoztak (50% alatt), viszont a hallgatók több mint 20%-a végzett haknimunkát. Felmérésünket néhány interjúval is kiegészítettük, amelyekből kiderült, hogy a haknimunka többek számára lehetőséget biztosított a gazdasági felemelkedésre.
Hasonló utak, különböző jelen: a munkaerő-reprodukció szerepe a volt állami tulajdonú ruhagyártó vállalatok feljebb lépési folyamatában Prezentáció
A könnyűipar részét képező ruhaipar magas munkaerőigénye miatt általában nagy munkaadó, különösen a női munkavállalók körében az államszocialista országokban. A rendszerváltás előtt a KKE-régió ruhagyártói a volt KGST-piacra termeltek, miközben integrálódtak a globális értékláncokba.
A tanulmány egy összehasonlító esettanulmányokból álló kutatás eredményeit mutatja be, amely a privatizációs folyamatok munkaügyi kapcsolatokra gyakorolt hatását és a munkaerő-reprodukció szerepét vizsgálja öt magyar, korábban állami tulajdonban lévő ruhagyártó vállalat feljebb lépési stratégiáiban. A kutatás bemutatja, hogy a képzett munkavállalók léte döntő jelentőségű volt a gazdasági feljebb lépés és a magasabb hozzáadott értékű tevékenységek felé elmozdulás szempontjából.
Kis képeskönyv az atipikus munka terjedéséről Magyarországon Prezentáció
Laky Teri munkásságában jelentős részt tesznek ki az „atipikus" munkával kapcsolatos kutatásai. Ehhez kapcsolódik az előadásom, ami a szokásosan e kategóriába sorolt munkavégzési formák magyarországi terjedéséről szól, hosszú idősorok vizsgálatával.
Az adatokat a negyedéves KSH Munkaerő-felmérésekből (MEF) merítem, az egyetlen forrásból, ahol 25–33 évre visszanyúló, konzisztens idősorok érhetők el. A MEF gördülő panel: a minta tagjait negyedévente, összesen hatszor kérdezik, majd másfél év után a kilépő kohorszot egy újjal helyettesítik.
Az előadásban az alábbi formák terjedéséről mutatok be idősorokat: foglalkoztatási jogviszonyok; részmunkaidő; kiszámíthatatlan időbeosztás; határozott idejű szerződések; otthoni és távmunka; munka este, éjjel, hétvégén; közmunka; platformmunka; munkaerőkölcsönzés. A távmunkát leszámítva nem látunk egyenes vonalú mozgást az atipikus formák felé.
Atipikus foglalkoztatás a kulturális munkában: platformizáció és zeneipari (kényszer)vállalkozók Prezentáció
A kreatív vagy kulturális munka 21. századi kutatói jellemzően egyetértenek abban, hogy e munka olyan sajátosságokat mutat, amelyek jól modellezik a posztfordiánus munkarezsim általános vonásait is. A kreatív munkások egyúttal a prekariátus tagjai: sok esetben önfoglalkoztatók és/vagy projektalapon dolgoznak, ez a szabadság azonban egyúttal anyagi és egzisztenciális bizonytalanságot is jelent.
A hangfelvétel-iparág „az első jelentős kulturális iparág volt, amelyet az online platformok átalakítottak". Az előadás a munkarezsim fogalmi és elméleti keretét alapul véve vizsgálja a magyarországi zenészek vállalkozói munkáját a platformosodás nyomán, globális és történeti perspektívában. Egy ilyen elemzési keret árnyalt képet adhat a kelet-európai félperiféria digitális zeneipari vállalkozóinak munkájáról, a zeneipar vegyes, formális és informális elemeket kombináló kapitalista gazdaságáról, egyúttal a kis- és családi vállalkozások magyarországi folytonosságáról is.
Atipikus a tipikus foglalkoztatási mód a magyarországi élőzene-iparban a Covid19-pandémia után Prezentáció
A magyarországi zeneipar a rendszerváltást követően nyugati mintákat követve jelentős átalakuláson ment keresztül. A ProArt – Szövetség a Szerzői Jogokért Zeneipari Jelentés 2024 szerint az iparág és kapcsolódó ágazataiban 17.000 ember dolgozik, akik évente több mint 282 milliárd forint hozzáadott értéket állítanak elő.
Kutatásom fő célkitűzése az, hogy egy élőzene-ipari esettanulmányon keresztül képet adjon a szegmensre jelenleg jellemző foglalkoztatási struktúráról. Fenntartható-e a szakmai színvonal dominánsan atipikus foglalkoztatási környezetben? Az esettanulmány egy magyar rockzenekar 2025-ös élőzene-üzletét dolgozza fel, amelyet félig strukturált interjúkkal egészítettünk ki a zenekar tagjaival, a stáb tagjaival és befogadó helyszínek képviselőivel.